A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Eső után
Borul az ég alja, sötét felleg,
száradó ruhákat tépi a haragos lehelet.
Szalad a szomszéd, széna ázik,
szalad az asszony,nem tétovázik.
Bőg a tehén, megváltást várja,
visít a disznó, moslékra várva.
Oda a kánikula, lehűlt az idő,
végre egy kis hűvös zivatar jő.
Özön a víz, szakad az ég alja,
fák ,virágok fellélegeznek alatta.
Amott messze egy szivárvány,
tündököl a távolban árván,
hívogat, hogy a jelent hátrahagyd.
tündököl és csalogat.
A poros utat elmosta a friss eső ,
s a nap a felhők mögül huncutul bújik elő
fellélegzik a világ, hűvösebb van végre,
lemenő nap fényében felcsillan a béke.
Szép esténk lesz, már látom,
szép világban vár a mézédes álom.
S holnap a felkelő nap fényénél,
harmatos esőcseppek tükrénél
feléled a természet,
s boldogan pompázva tündököl a világra.
