A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Szerelem
Fogom kezed, nézem szemed,
átölel tekinteted.
Mellkasom, mint oltalom,
csendes dobogás a pamlagon.
Mondhatnám a pillanat örök,
óvom lelked tenyerembe,
törékeny szíved két kezembe.
Gondok garmada most messze.
Érzem bőröd illatát,
hallom szíved dobbanását,
Nyugodt szellő szárnyán,
mint végtelen, megannyi érzelem,
burkot alkot lelkünk táncán.
Nem kell, hogy szólj, nem kell, csak a csönd,
s az angyalok mosolyognak rajtunk odafönt,
Átölel, szorít a két kezem,
nem más ez, mint szerelem.
