A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Hamis Világ
Álmosan mélázva
még táncra hív a lemenő nap sugara.
Táncolnék én, boldogan,
De a zene már messze van.
Mit keresek én itt?
Sóhajaim miért nagyok?
Hazug világ csendes fogja vagyok!
Átölel a csodás naplemente,
Mondhatnám, gondom messze,
De itt van, fojtogat,
Nem ereszt .
Nem ilyen világra születtem én,
Életem kezdetén még élt a remény.
Hazug szavakat nem kértem,
kétszínű embereket mindig is kerültem.
De megtalálnak,
Nap mint nap,
Hazug szóval etetnek,
Kihasználnak, megvetnek.
Ott a a fák lombja közt a nap lebukik,
az utolsó sugár is eltűnik,
beköszönt az esti béke,
de a lelkemben háborog a tenger,
tiszta lelkem nyugodni nem mer!
Álmatlan éjszaka, gondolatok garmada,
kétszínű emberek hazug szava szívemet tiporja.
Hogy meddig dobban még? Meddig bírom én?
Simít, gyógyít és átölel a hajnali napfény
Hát újra és újra felkelek ,
Nap sugarával ébredek, páncélom a szeretet,
Mit hazugok ki nem kezdenek,
S a hazug szó visszaszáll,
Száll mint a madár, nap sugarában
Hazug emberek gondolatában,
S mint egy átok száll vissza rátok,
Hamis, álszent barátok!
