A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Töviskoszorú
Nem figyelsz és neked nem számít,
odaszólsz és úgy cselekszel,
hiszed te aztán jót teszel!
De a cselekedetedben ott egy tüske,
és egód elég büszke,
hogy ezt ne vedd észre, hogy sebet ejtesz,
hogy sebzett szívbe tőrt merítesz.
Mondod, majd elmúlik, az idő gyógyít,
de a tüske ott marad, s a fájdalomcsillapító csak bódít,
S millió tüske, mint tövis koszorú,
szívem szorítja, mily szomorú!
Ha egyszer felveszem a palástot,
tüskéket, te már szívembe nem dobálhatod.
S mint vastag páncél, szívem körül,
tüske és szeretet többé szívembe nem kerül.
Majd nézek ki a világra,
csillog majd szívem páncélja,
s csak folyik vérem,ott a résen,
páncélom elfedi szenvedésem.
S egy napon, szívem eldobom,
szükség nem lesz reája,
vár rám a mennyek palotája.
Szívem tovább nem dobog,
csak egy gyertyaláng mi lobog.
Mi emlék marad, magammal viszem,
nem hiányzik senkinek majd vérző szívem!
