A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Egyszer majd...
Egyszer majd megtisztul a világ,
meghallgatásra talál kétségbe esett imánk.
Egyszer majd a nap fényében,
emberek egymás mellett állhatnak békében.
Nem számít majd a pénz és csillogás,
csak a szeretet, semmi más.
Egyszer majd elbukik a rossz,
eltűnik az emberi tudatból a gonosz,
Nem lesz majd nincstelen,
fagyoskodó koldus a járdaszigeten.
Eltűnik a dölyfös gazdag,
emberek nyomorgatója,
eltűnik a földről, a világ megrontója.
Egyszer majd szebb lesz a világ,
nem lesz más csak barát.
Látod majd a bánatot és örömöt,
elillan a hajnali köddel az elátkozott közönyöd.
Egyszer majd szívedet kitárhatod bátran,
nem tiporja szét senki, széles nagyvilágban.
Egyszer majd élheted az életed,
élhetsz azért, miért Isten megteremtetett
Eltűnik a kétségbe esés a minden napokból,
a kilátástalan jövő a gondolatokból,
eltűnik a nincs, a véres verejték,
csak az marad mit szeretnénk.
Egyszer majd élhetnénk!
