A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Köszönöm Istenem!
Sokszor kérdem magamtól, Isten tényleg létezik?
Vagy csak a véletlen műve,
a szerencse s az átok, mi sokszor lesújt rátok?
Van-e megváltó, emberek imáját meghallgató,
s ha van, itt van köztünk barna kalapban?
S az ima, a fohász, nem csupán lelkünkbe égetett néma gyász?
,
Miért nem kegyes az Isten, ha semmi más dolga nincsen?
Hisz sújtja az embert a rossz, emberek közt itt a gonosz!
S a szeretet miért bújik mélyen a szívekben,
áldott angyal képében,
ha nem láthatja a világ, a jót, a megváltót?
Gondolatom, mint riadt galamb, olykor-olykor felrebben,
s csendesen említem, Ó Istenem !
De meghallod ott fenn sóhajom?
Meglátod-e remegő kezem?
Segítesz-e nekem Istenem?
Csak némán állok, várom a csodát,
közben a csoda bennem van,
bennem, az akaratomban,
két kezemben, egész életemben!
Hát köszönöm Istenem!
