A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Végre fehér lesz a karácsonyom!
Eltűnt a sárga, s a barnát is már hó takarja,
eltűnt a levél, őszi szél játéka,
eltűnt nyár nyomát már hó takarja.
Messze már a verőfényes kikelet,
borongós, morcos reggel lett.
Szétnézek és látom, valós szép álmom,
fehér paplan terült el a tájon,
s mint lágy tollpihe, hullik alá,
messze-messze bárhová, hol megtapadhat,
hol fehérebbé varázsolhat.
Nyugodt sóhaj, mi lelkemből kikerül,
mély tiszta lélegzet, hunyorgó tekintet,
és egy boldog mosoly,
mit-e fehér lepel varázsol.
Önfeledten kergetném a pelyheket,
táncolnék a hóban, mint gyerekkoromban,
Építenék várat,
de most a hólapát várhat,
s izzadva takarítom a járdát,
s boldogan lapátolom, mert tudom,
végre fehér lesz a karácsonyom!
