A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Elmúlt karácsonyok emléke
Emlékszem régen,
mikor még másként fénylett a nap az égen,
mikor itt volt még apám, anyám,
s szeretettel néztek le rám.
Emlékszem kis kölök koromba,
mily csodás is volt egy karácsonyfa.
Az ajándékok elrejtve mélyen,
a nagy szekrény sötétjében.
De mi kilestük, megkerestük,
titokba bár, de előre örültünk.
S a karácsony fényében, áldott békében,
a fa, mint oltalom,
csodás varázslat volt, tudom.
Csodáltam a fényeket , Anyám kalácsát majszolva,
élveztem a nyugalmat fa alá bekuckózva .
S a préselt lemezből a lendkerekes motor,
még most is ott rozsdásodik valahol,
egy világot megváltott,
egy örök emléket alkotott.
Ma már másak a fények, és fölé nőttem a fának,
emlékét őrzöm régi karácsonyok meghitt pillanatának,
De a fa illata, a csillagszóró szaga összeszorítja szívem,
mert ők már nem lehetnek velem.
Hát gyújtok egy gyertyát, akár négyet,
s a nagy szekrény mélyén bízom,
ma is lesz egy ajándék, csak erre vágyom!
