A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Túlóra
Lassan a műszak letelik
dolgoztam hosszú órákig.
Ám a főnök megjelenik,
gyanús a sunyi tekintete
rosszat sejtet a jelenléte.
TÚLÓRA, mondja, s tovalibben.
Roskad a melós íziben
s mint világ omlása,
jövendőmondó látomása,
eltervezett remények romokba,
a túlóra szóra ég a szerszám a markokba.
Hol egykoron boldogság, hogy vége,
ott átkos mondatok kerülnek napfényre,
s nem számít az idő,
csak a dolgos túlóra jő,
a plusz darabszám halomba,
főnök családi állapota romokba!
Népszerűségének bája
mit sem sejtő anyukája.
De majd csak egyszer vége,
már megint sötétben érünk a végére!
Hazaérünk fáradtan, sötétben
csak a munka, csak a gyár,
túlóra az természetes,elringatni nem kell már!
S ha eljön a karácsony, egy csokival meghálálják,
öntudatos dolgozó, mondják,
Csak így tovább ezek után,
s nézheted a bérlapot oly bután!
