A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Idilli a hangulat
Esik a hó szakadatlan,
seperhetem a járdát nagykabátban.
Megtréfál a drága,
most söpröm már harmadjára.
Csendes a táj, bebújt a fehér takaró alá,
csak messziről hallik, hogy kurjongat valaki valahová.
Szemeim hunyorítom, de nem látom,
hát dúrom tovább, nyomom a lapátom.
Kiskutyám, hempereg önfeledten, a kis bohóc,
fehér lepelben fekete szőrgombóc.
S mint kinek semmi dolga, dúrja az orrát
bele a felgyülemlett halomba.
Szólok reá, eriggy már arrébb, te bohóc,
s nagyot ugrik, mint csalfa rossz gyerek ,
harapja a havat, tovább hempereg.
Idilli a hangulat, s hatalmas pelyhekben,
a hó a fák ágain vastagon megpihen.
Lassan végére érek, fázik kezem,
össze dörgölöm, belehelem,
s lassan megindulok házam menedékébe,
megmelegszem majd kandallóm áldott meleg fényébe.
Hát essen ez a csoda, gyermekek örömére,
lepje el a világot ez a mennyei béke.
S holnaptól majd ez az áldott nyugalom
az emberek nyugtalan lelkén legyen oltalom.
