A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Hajnali varázs
Megint egy nap! Fürdik a fény a távolban,
megcsillan, tovaűzi a sötét felleget,
s millió fény szikrája bombaként robban a világra.
Távolban vonat sikító füttye űzi a csendet,
lomha, kerekei indulnak meg zakatolva,
messze a végtelenbe, felkelő nap fényébe.
Erdő sűrűjéből morgó vadász caftat kifele,
csizmáján vastagon megragadva a föld lehellete.
Egy bottal piszkálva, szedi a sarat,
ami a harmattal megragadt,
hosszú éji lesben, kutyájával kettesben,
várta a vadat, míg a hajnal meg nem hasadt.
Buksi! Gyere már na!
Hogy kenjem a hajad a lekvárra, te balga jószága,
mordul a vadász morcosan,
s cuppog a csizma a nagy sárban hangosan.
Persze buksi, vadász nyomába, gazdájának hűséges társa,
s kutya tekintete lesi hálásan, ahogy a gazda megtorpan.
Amott a hatalmas gyárkémény füstje a távolban
rajzol a kék égre, szürke felhőket,
táncolnak, majd tovaszállnak, messziről már látni őket.
S az úton jönnek az autók szakadatlan,
messze belefeledkezve a sebességbe a reggeli pirkadatban.
Nem látják, nem hallják a reggeli hajnal hangját,
csak nyomják a gázpedált, mert hajtja őket az idő,
szakadatlan, tovább és tovább.
A vadász is elballagott már, Buksi csaholása még messziről hallik,
s felkapaszkodott az ég tetejére csodás nap fényessége.
Erdő szélén, reggeli nap fényén megcsillan a harmat,
lomb sűrűjéből, erdő közepéből kismadár dala hallat.
S mint millió boldog perc, millió pillanat,
csodás nap fényében találhatod magad.
