A Lakatos Sándor felhasználó összes verse >>>
Az a bizonyos lány
Én nem vagyok Adonis,
Csak egy normális pali
Az, aki bizony tudja
Téged meg nem kaphat.
Reménykedik, hogy szíved
Egyszer csak megenged,
S majd egyszer meg szeret,
S többet el nem vet.
De szíved mint ez a tél,
Úgy tűnik hogy véget nem ér.
De remélem majd véget ér
És hozzám nyáron majd elnéz.
Mâr régóta figyellek téged,
Cselekedni eddig nem mertem.
Ezért magam nagyon restellem.
Ezt bocsásd meg egyszer nekem.
Nem is tudom mit gondolok
Mikor ezt a verset írom,
És most mást én nem mondhatok
Tetszel nekem nagyon-nagyon.
Versemnek ezennel vége
Bizony elfogyott az ihlet.
Talán folytatom a versem
Ha egyszer meglátlak téged
