A Palcsesz Alexandra felhasználó összes verse >>>
Letargia
Mint egy gyermek, úgy játszol az életeddel
Minden percben a halálodat tartod kezedben.
Félsz attól, hogy egy nap elfelednek
S minden mi jó volt, eltűnik a fellegekben.
Az élet iskoláját is megjártam én,
Tartod magad ehhez elszántan.
De vajon meddig bírom én ezt még?
Soha nem fogod megtudni a választ.
Következnek a keserű napok
Minden napod felhőtlen és magányos
Hol az igazság, mely téged megmenthet,
Van-e oly szerelem, ami örökké felemel.
