A Kovács Lilla Lotti felhasználó összes verse >>>
Hiányzik minden
Hiányzik a mosolyod, a pozitív személyed,
Hiányzik a tömérdek mennyiségű erényed.
Habár a búcsú mire olykor vissza emlékezhetnék,
Kimaradt, mintha szükségtelen erőfeszítés lenne,
Csak egy képzett hamis emlék bennem
Az a sok boldog emlék egyszerűen nem hagy aludni,
Búcsúnk hiánya nem hagy nyugodni.
Ha bele gondolok, hogy mégegyszer megölelhetnélek,
Bánatomban talán el lökhetnélek,
Hogy tudom ez többé nem történhet meg,
De majd talán egyszer találkozunk ott fent.
Az mindegy volt, hogy az idő kint éppen derűs volt,
Vagy egy valaha volt legnagyobb vihar tombolt.
Te akkor is mosolyogtál ha a hangulat szomorú volt,
A beszélgetés vége mindig vidámságba torkolt.
És bár érzéseimet el kéne végre temetni x
Én soha nem foglak téged feledni.
