A Kajtán Brigitta felhasználó összes verse >>>
A jövőm
Fehér ruhás, zengő hangú angyal szállt felém.
Szelíden mosolygott, s vállamra tette kezét.
Kérte, meséljem el neki rövid kis életem.
S nekem eszembe jutott rögtön a végzetem.
Mi lesz, ha értem jött, s elvisz messze innen?
Elgondolkodtam mi az, amit magammal kell vinnem.
Majd felnyílt a szemem, s mindent tisztán láttam.
Jöttek az emlékek, s én csak vártam.
Magam előtt láttam minden régmúlt dolgot.
Mellettem volt minden fal, ami eddig leomlott.
Láttam magam születésem pillanatában.
Anyám minden szeretetét láttam mosolyában.
Pár évvel későbbi kép jelent meg előttem.
Beszélni még nem tudtam, de már gügyögtem.
Óvodában játszottam, barátokra leltem.
Minden egyes pillanatban önfeledten nevettem.
Iskolába jártam, tanulnom kellett.
El kellett viselnem egyre több terhet.
Édesapán elhagyott, nem törődött velem.
Az is csoda, hogy még tudja a nevem.
Döntések előtt álltam, tervet kellett szőnöm.
Minél nagyobb lettem, annál több lett bűnöm.
Új barátok, új élet, lassan felnőtt lettem.
Minden percet kihasználtam, tettem, amit tehettem.
Legszebb élményeim barátokkal éltem át.
Szívemben őrzöm az emberek minden kedves szavát.
Rájöttem, hogy jó dolog a pillanatnak élni.
Nem muszáj mindig csak remélni.
Elgondolkodtam és láttam egy képet.
Soha életemben nem láttam ilyen szépet.
Ártatlan szemmel az angyalra pillantottam.
Megfogta kezem, s rám mosolygott nyugodtan.
-Ez a jövőd!- mondta szelíd szemmel.
Az én szemem megtelt ezer boldog könnyel.
Szívem csordultig tele volt szeretettel,
mert a képen boldogan játszottam kicsi gyermekemmel.
