A Hajtós Bertalan felhasználó összes verse >>>
Viszonban
Az ég kékjére sárga ponyvát
varázsolt a Napmágus
és gyümölcsöző örömmel
sütkérezett a május.
Azonban
egymásnak szánt szavaink
a hallgatás nyirkos-sötét
barlangjában gubbasztottak,
képzeletembe kétes képzeteket
ugrasztottak,
és a szívnyelőben
végződő kételypatakok
csalárdságot duzzasztottak.
Viszont
megállt a nyugati szél,
s vele a hamis-kétség armada
és csupán remélhettem:
nem volt igaz a fele se!
Vagy talán a harmada?
Azonban
a kérdés fája ma már
csupán rücskös csök,
hiszen nyár közepén
ősz-szomorút ciripel a tücsök.
Viszont
köztünk a hang tavasz óta néma.
A kínos csendben hallom,
ahogy a szú a fában perceg,
s a szókalapács elől
méteres csöndfalba menekül
több tucat percszeg.
Hol vannak a percek
mikor a
szád szószikrákat szór,
tüzes szemed szememben pirongat,
lelked nevetve szerelmet szól,
s a forró nyárban
hangod lángokat sikongat?
Elmúlt már a perc:
míg a világ cikkezett,
addig mi cakkoztunk...
Azonban
május óta csupán
a hallgatással sakkoztunk!
Te voltál a Királynő,
én Bástya: a Futó fia,
s a táblán kettőnk közt semmi,
csak nihil utópia.
Viszont
maradtak a kérdőjeles remények,
törékeny naívák,
bizakodó emléklények,
a hallucinációk,
a viszont és az azonban,
vagy a variációk,
- hogy próbáljuk újra -,
viszonban
már régesrég nem vagyunk
hasonló
viszonyban!
2010. 06. 21.
