A Zita Olah felhasználó összes verse >>>
Ablak mögött
Párás ablak mögött a táj.
Borús szürke reggel.
Dobozba rakva mind, mi fáj.
Kidobva minden, ami nem kell.
Hazudjuk, hogy jobb lesz nekünk.
Mert hazudni sokkal könnyebb.
Más úton menni, ami járható.
Letörölni minden könnyet.
Párás ablak mögött a táj...
Ott állunk az esőben ketten.
Szanaszét dobáltuk, ami fáj.
Csak állunk dühösen, csendben.
Nem hazudunk többé soha.
Hazudni sem volt könnyebb.
Elfogytak az utak, nincs tovább.
És elfogytak már a könnyek.
Párás ablak mögött a múlt...
Már oly rég nem láttalak.
Szemed kékje lett az ég.
Hangod a csendben itt maradt.
Többé nem hazudunk soha.
Lettél minden, amit nem lehet.
Nem hazudik, s nem bánt a szív,
hogyha csendben is... szeret.
