A Zita Olah felhasználó összes verse >>>
Kevés...
Könnyekkel írt álmokat őrzök.
Nem maradtak, csak üres lapok.
Szélfútta falevélben az őszök.
Veled együtt is magam vagyok.
Közhelygyűjtemény a szerelem.
Velem vagy veled a nélkülem.
Nincsenek rá szavak, hogy szeretlek.
S hogy szeretlek, is csak képzelem.
Passzív agresszív tegnapokban
szétdobáltad, amit létrehoztunk.
S én szorítanám remegő karokkal,
ölelném a semmit, amik voltunk.
Ketten, de mégis magányosan.
S én magam már nem leszek egész.
Túl sok voltunk egymásnak együtt.
S ami belőlünk maradt, oly kevés.
