A Zita Olah felhasználó összes verse >>>
Kavicsos út
Én még látom a madarakat,
a büszke zöld fákat körülöttünk.
A hófehér kavicsokat az úton,
ahol kéz a kézben végigjöttünk.
Még látom, ahogy nézel engem,
ahogy erőtlenné tesz a vágy.
Érzem, milyen a karjaidban,
érzem, hogyan csókol a szád.
Érzem még, azt ahogyan szerettél,
akkor még egymásnak nem hazudtunk.
Akkor még nagyon akartuk egymást,
miközben azt hittük, hogy csak játszunk.
És most üresen nézzük egymást,
a játéknak vége, nincs tovább.
A kavicsos út mocskos lett a sártól,
s kopaszok lettek már a büszke fák.
