A Zita Olah felhasználó összes verse >>>
Búcsú...
Tekinteted megpihent
könnyes szemeimben.
Nem szóltál semmit,
mit sem ért a szó.
Tenyered gyöngéden
pihent tenyeremben,
beszélt a csend,
a szívünket markoló...
Beszéltek a sóhajokban
felszakadó vágyak.
Beszélt a szótlan,
fájó némaság...
A lelkek, mik csak
szeretni vágytak.
Belül most kiégett,
perzselt pusztaság.
Tudtuk a szerelmünk,
nem a múló fajta,
de késő már új
életet kezdenünk.
S mégis elloptuk
a perceket magunknak,
hogy csak pár pillanatra
boldogok legyünk.
Tekinteted megpihent
könnyes szemeimben.
Nem szóltál semmit,
mit sem ért a szó.
Kezed gyöngéden
kihúztad kezemből,
s maradt a csend,
a szívemet markoló...
