A Ördög Attila felhasználó összes verse >>>
Búcsúzóul egy mamának
Gondolsz néha rám, drága feleségem?
Tudod, én veled vagyok, túl a fényességen.
Ne haragudj, hogy hamar itt hagytalak,
A gyarló emberek közt őriző angyalnak.
Mennem kellett, ezt diktálta a sorsom.
A tiédet viszont a lelkemben hordom,
S mikor unokád mosollyal tekint a szemedbe:
Büszkén tekints vissza nehéz életedre.
Ha körülvesz a család, béke, nyugalom,
Üljenek el a ráncok mosolygós arcodon.
Ölelnélek én is, de szorít nyughelyem
Melletted teljes volt minden, édesem.
Tekints hát büszkén életed művére!
Ha nem is tökéletes, ez a két kezünk műve.
Én büszke vagyok rád, lelkem mosolyog.
Kár, hogy örömem csak álmodban láthatod.
Isten éltessen még nagyon sokáig!
Vezesd a családot igazi csodákig,
S ha majd távoznod kell a kegyetlen világból,
Rengeteg embernek örökre hiányzol.
