A Tóth János Janus felhasználó összes verse >>>
Tóth János Janus: szél kavar
szél kavar avar-tengeren
fuldokló zöld sápadt sárgán
akácot kóstol tenyerem
véres tövis ül a párnán
sajgó erdőn fát amputál
a didergő mély szegénység
kökény közt az Isten bujkál
fanyar ízű kék reménység
napfény zuhan pocsolyába
melynek szélén fagy foga rág
s míg a bíbort szem csodálja
megdermed az egész világ
léptek törnek deres füvön
felröppenő riadt csendek
menekülnek külön-külön
míg az esti égbe vesznek
árnyék áll be katonának
fenyő csúcsa hegyes szurony
míg az urak szundikálnak
végzet bújik az udvaron
