A Tóth János Janus felhasználó összes verse >>>
Tóth János Janus: bú szántotta
bú szántotta magyar föld vagyok
dérvirágát hinti rám a tél
fölöttem károgó baljós mondatok
leejtett betűit viszi a szél
vén csörgő kóró remény
talpához fagyott az őszinte rög
alkony szorít fullad a fény
de a horizont még nyöszörög
narancsos ég sző fekete álmot
éhes vágy vonyít a kövér holdra
hazug szó fest torz valóságot
s ki szólni mer azt eltapossa
bú szántotta magyar föld vagyok
de jön majd tavasz s pusztul a tél
fölöttem zászlók s régi mondatok
igazságát zúgja sok ezernyi vér
