A Barna László felhasználó összes verse >>>
Levél a Télapóhoz
Kedves jó Télapó,
e levelet a tesóm írja,
én csak diktálom,
mivel a betűvetést ő
régebb óta bírja
nálam, kinek még néha
kicsurran a nyálam,
ha a cucli lefittyed a számban.
Szóval,ha a zsákod dugig
már minden jóval,
(remélem a tavalyinál nagyobb
lett jóval!) várj még
egy percet, ne törődj
a hóval, úgyis szarvasok
vonják a szánod:
nem lesz latyakos öblös kaftánod,
vagyis az a piros ruhaforma,
amibe be vagy szuszakolva.
Tudod, engem az izgat főként,
-Télapót váró másfél éves nőként-,
s attól vagyok leginkább frászba,
hogy jutsz be hozzánk idén a házba,
s mint parkolsz majd nálunk?!
Mivel állványoktól hemzseg
nagykabátra váró, kies panelházunk;
az utca meg parkoló övezet:
hiába hiányzik aszfalt
s a kövezet…
E nagy ketrecben élve
javaslom –ha lehet-,
gyere inkább délbe’,
mert a burkolók
lemásznak burkolni a hasba;
nem esznek fönn a magasba.
Vagyis, míg odalent kajálnak,
kikötheted szánod
a fagyos állványvasba.
Persze ez csak egy ajánlat.
De bajok közt ezek csak a zsengék,
a javáról csak eztán izennék,
azaz, gügyögném tollba:
régi ablakaink mind
ki lettek szórva,
s thermoplán került
azok fészkibe…
A java bukó, s nem nyílik
csak résnyire;
Jaj, én nem tudom,
azon hogy mész ki-be?!
Tán ha beérnéd kevéssel,
s nem bajlódnál a degeszre-evéssel.
És jut eszembe,halló!
A szarvasokat kibírja a palló?
Ó, mennyi gond,
és nyűg ez egy gyereknek…
Aggódni, hogy Te meg az ajándék
épségben érkezzetek meg!
S,hogy az ősök semmit se sejtsenek itthon!
S mindezt megszervezni titkon
-két peluscsere között-,
alattomban, mint búvó üldözött…
Százszor színlelni szunyát
tenteidőben,
a lebukás súlyos pelusával,
azaz pallosával a levegőben.
E csecsemőkor úgy issza fel énemet,
mint pelenka a popsikrémemet.
Nem tudom végigcsinálom-e
még egyszer, nagyon strapás:
jövőre inkább szervezze más .
Talán átadom a papámnak,
vagy a mamámnak…
Nem tudom.
Na szevasz,
VÁRLAK!
