A Barna László felhasználó összes verse >>>
Fülügyi jelentés
Füleimmel énnékem nincs bajom,
mégis méltatlanul bánok velük,
pedig ők, kik vélem egyidősek,
kísérnek engem mindig, s mindenütt.
Határt szabnak fejemnek két felől,
mint két tenyér, lapulnak oldalán,
gátolva terjedését a térben,
melyért a sokaság megszólna tán.
Mivel oly régtől fülelnek rajtam,
hát komolyan kell számoljak velük;
szomorú tapasztalás sugalma:
hogy módosítsam meglévő helyük.
Ha mondjuk egyik, orromra nőne
- s e gondolat ne tűnjék merésznek -,
úgy mennyivel könnyebb dolga volna
vélem bármelyik fül-orr-gégésznek.
Vagy nem mástól kellene tudnom, ha
orrsövényemen nyílik a retesz:
hallomásból értesülnék arról,
hogy orrpolipom éppen hol neszez.
S hamarább észlelhetném, ha náthám
meg-megszörtyenne orromon belül,
sőt, én hallanám meg legelsőként,
ha itt a vég, s lélegzetem elül.
S így a szagokat, nem csak érezném,
hanem ügyesen meg is hallanám;
s ha bárki tompán szellent a légbe:
tudnám ki volt, de számat tartanám.
Ám álmaim szuperlatívusza,
hogy szembogaram növeljen fület:
ez ábrándos önmagamnak volna
nyaktiló, netán nyúlánkabb szünet.
Mert akkor én szemfüles lehetnék!
Büszkén vállalna mind, a sok rokon;
nem bárgyú művészlélek volnék, ki
hosszan ellik ily semmi dolgokon...
