A Barna László felhasználó összes verse >>>
Haj jaj
Az oroszlán megunta sörényét,
üstökén a fenséges kazlat;
és különben is: agyára ment már
a dagályos királyi maszlag.
Méla ejtőzését hátrahagyva,
pénztárcáját magához vette,
s a hatos villamos megállóját
sürgősen megközelítette.
A Szahara téri megállónál
(a hatos vonal ennyit bővült)
türelmetlen várakozásában
pestiesen néhányat bődült.
S amint a villamos lefékezett,
könnyedén felszökkent a nagyvad,
lendületével zavarát keltve
egy leszálló madárcsapatnak.
Egy csúszómászó alattvalója
rögvest hellyel kínálta őt,
ám egy bolha gyorsabban fölpattant:
froclizva a mérges sziszegőt.
Tehát az oroszlán, ülőhelyén,
melyen ugyan nem fért, csak félig,
viszonylag kényelmesen utazott
egész a Blaha Lujza térig.
Onnantól gyalog folytatta útját
a Nagykörúton bandukolva,
hízelkedő városi rokonok
nyávogó hadába botolva.
Egy szokványos gyalogátkelőnél
arcára fészkelt a döbbenet,
amint az úttesten kiterülve
egy eltiport zebrát észrevett.
Elhűlve nézte, hogy a sok gyalog
mily közönnyel sétál a testen:
nem hitte volna, hogy a zebrának
ily mostoha sorsa van Pesten.
Elszomorodva lépkedett tova,
mire végre elérte célját:
egy hajtalankodó üzemegység
portáljának csillám acélját.
A kirakat üvegpalástján
a benti ténykedés ékei:
frizurában megreformált népek
legjobban sikerült képei.
Nézi az oroszlán, nézi, nézi,
kíváncsi szemét merengeti,
s azon tűnődik: divatot vált-e
új sérójától Serengeti…?
Ám mélájából kizökkenti őt
az ajtón kilépő birkapár,
punkosra gyalultatták a bongyort,
a dauert egyik se bírta már.
E vakmerő váltásból merítve,
erőt vesz magán az oroszlán,
s a metamorfózis hátszelével
az üzlethelyiségbe poroszkál.
A fodrász hajbókja földig érő
- ebben feltétlen verhetetlen -,
hiszen a bóknak ezt a válfaját
ők gyakorolják ernyedetlen.
A nemes kuncsaftot nem váratja,
legjobb székébe készteti,
s biztosítja, hogy óhaja szerint:
ó-haját apróra szétnyesi.
Hátul stuccolva, fölül rövidre
kéri az előkelő vendég,
s, hogy ne kuszálja Szahara szele,
kér rá egy nagy tubusnyi kencét.
Hajnyíró bürrög, csattog az olló,
a mester bő terményt takarít,
s, hogy a nagyját mielébb arassa,
gépével nagyokat kanyarít.
Fölös sörény rakódik a porba,
oroszlánrész már az aljzaton;
e perctől csak finomít a maestro:
zsengéket kurtít a hajzaton.
Lassan-lassan kialakulóban
a készülő kompozíció,
s a tükörnek fancsali foncsora
jelzi, hogy ez nem csak fikció.
A növekvő fenéknyomástól -é,
vagy a tükörtől megvezetve,
morgolódni kezdett az oroszlán,
csupasz fejbőrig megnyesetve.
Szemöldje bogoncát összerántva,
nemtetsző bömbölést hallatott,
kirázva fodrásza alkarjából
ollót, s a kurtító hajlamot.
S amint bőszen nézegette magát,
fújtatva, hörögve-morogva,
furcsa mód, a bátorkodó virtust
borbélya inába sorozta.
Frizuja s az elképzelés között
tehetős átfedés vélhető,
csakhogy az alkotó érlökése
ettől még cseppet sem mérhető.
Enyhe szaharai akcentussal
- a dominanciát jelezve -,
a hajszobrász életpályájának
végét a közelbe helyezte.
Aztán kissé enyhültebben szólott:
˝ e jövőkép semmissé válhat,
ha rögvest rehabilitálja
szecskává aprított boglyámat!˝
A fodrász csak áll, s pityergő ajka
halomba rakja a hüpp -öket:
˝ hát kérem - rebegi elhalón -
ezt visszarakni már nem lehet.
Nincs oly borbély, ki ily nyesedékből
épkézláb frizurát belőjön,
sajnálom, de végig kell várja, hogy
sörénye belülről kinőjön.˝
˝Belülről? -morzsol a szón a nagyvad-,
jó!˝S, hogy máskor el ne véthesse,
hajszobrászát hamm bekapja, s kérve
kéri: ˝ maga bentről késztesse!˝
