A Barna László felhasználó összes verse >>>
Sün és a kaktusz
Sétál a sün, nyári esten,
általsétál az úttesten;
s amint átér a túlpartra,
becammog egy füves parkba.
Amott ballag nézelődve,
meg-megállva, eltűnődve;
s ahogyan így szemlélődik
hátrahőköl, s meglepődik.
Mert olyat lát, de olyat ám,
hogy sün olyat még soha tán:
gömbkaktusz ül cserép földben,
s a cserépen díszcsík körben.
Ámul a sün kerek szemmel,
megmozdulni sem igen mer.
Meghatódik, könnye csorog,
s ellágyultan emígy szipog:
Ki lehet e dicső rokon,
kit ily csodás talapzaton
hagytak meg az utókornak…
s megfaragták őt szobornak?
