A Barna László felhasználó összes verse >>>
Természetesen
Tegnap este, őszi este,
künn álltam a balkonon,
tekintetem rajta tartva
a búcsúzó alkonyon.
S míg a napnak pisla fénye
elpihent a fák tövén,
láttam, hogy a természet
már lazított a köntösén.
Megkezdte a vetkőződést,
mint mindig, így nyár után;
s tűnődtem, hogy mért csinálja
olyan fordított-bután?!
Nyár végén, ha kimelegszik,
megválik a ruháktól,
s őszi széllel hordatja el
kabátjait a fákról.
S ha jő a tél: ruhátalan.
Fogvacogva didereg,
s a téltől kér - szégyenszemre -,
fehér paplant, süveget.
Télutón ezt visszaadja,
varrat csodás új ruhát,
jó illatú zöld posztóból,
ráhímezve sok virág.
Tavasszal jól beöltözik,
s mire itt a nagy meleg,
állig gombolt felöltőben
befülledve díszeleg.
Nyár végével újra kezdi,
s télre ismét meztelen...
Aki így él, vagy ki így ír.
melyik hát az esztelen?!
