A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Tizenkét éve nagy volt az öröm (2001)
Tizenkét éve nagy volt az öröm
új kaparók ujján nem maradt köröm
Kapartak, túrtak, vérünkön híztak
Te, én?.... Hiába akartam.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Tizenkét éve megszavaztuk azt
ami mára már csak írott malaszt,
hogy visszavehessék mit nem is adtak
De akik hozzáfértek elloptak
Te, én?.... Hiába akartam.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Megfizettették velünk a jegyet
az övékét is nem csak a mienket
de előadást nem nekünk mutattak,
csak magukban, nélkülünk mulattak.
Te, én?.... Hiába akartam.
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Kiöregedett, elmúlt negyven
új munkáról álmodni se merjen.
Kikkel építettek légvárakat,
ős dolgosoknak utat mutattak.
De! Én is végül szabadon szólhattam,
ám akkor már hiába szavaltam:
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Amíg ők ügyeskedtek, én tiszta maradtam.
Kifacsartak, én akkor se csaltam.
becsületesen adómat bevalltam.
Nem lövök festményre, nem költök lóra
keresetem elég ennivalóra
bár túlzó része esik az adóra.
Nincsen bányája a családomnak
Ura vagyok egy háznak, s pár limlomnak.
Ezt nevezem én birodalomnak,
Nem megyek operába, nem járok bálba.
A nyaralást elnyelte feledés homálya.
Nem vagyok senkinek sógora-komája.
Lassan befejezem már a rigmust,
felveszem az előbbi ritmust.
Mielőtt az autópálya eléri Miskolcot.
Dobjatok már nekünk is egy koncot!-
Kiáltanám..... De csak halkan!.....
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Halljátok szavam este az ágyban,
ha imát mormolva bíztok Miatyánkban,
reggeli vizitkor a fürdőszobában,
nappal mikor nyűttök szűkös irodákban.
(József Attila forog a sírjában.)
