A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Kifut a hajó a kikötőből (2004-01-05)
Kifut a hajó a kikötőből,
mint lassan ötven éve megteszi.
Reggel indul, este megpihen.
Ez van. Eszi, vagy nem eszi.
Körforgásban, mindig újra,
amíg a biztos révet megleli.
Nem számít, csak kijelölt útja,
ameddig a sorsa rendeli.
Néha vidáman füttyent,
máskor csak magában dohog.
Öröm a munka, mása nincsen.
Egyet szusszan, s megy a dolog.
Körforgásban, mindig újra,
amíg a biztos révet megleli.
Nem számít, csak kijelölt útja,
ameddig a sorsa rendeli.
Hosszú az út,
Kalandos vizek árja
várja hiába.
Marad. Időről időre
egyre újabb kikötőbe ér.
Ahogy zenél a szél,
hozzám beszél.
Titkos nyelvét nem érti
csak ő meg én. Csak ő meg én.
S jár ugyanúgy, mindig újra,
amíg a biztos révet megleli.
Nem számít, csak kijelölt útja,
ameddig a sorsa rendeli.
