A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Játssz!
Színház az egész világ.
És szinész benne minden férfi és nő.
Ha mást nem is csinált,
de ez örök törvényt
megismertette velünk a költő.
S most, minthogy a világ
nem egyetlen szabályon alapul,
egy másik igazság
is álljon itt alapul.
Játék az egész világ,
s játékos benne minden férfi és nő.
Játék az élet, és halál,
s a játékosok száma örökkön nő.
Megszülettem, s azóta játszódom.
Embert játszottam kicsit és nagyot.
Az összes stációt nem sorolom,
játsztam amennyit ember játszhatott
Néha álmodoztam, unalmaskodtam.
Játssz!…-hallottam fülemben egy hangot.
Engdelmeskedtem, nem nyafogtam,
játsztam amennyit ember játszhatott
Mindent kipróbáltam titokban, s nyíltan.
Én a világra nyitottam ablakot.
Amikor bírtam, játékos verseket írtam.
Játsztam amennyit ember játszhatott.
Kártyajátékok, puzzle, adok - és – kapok,
lélekvesztő-útvesztő, amit az élet nekem faragott.
Szeret - nem szeret? Ki vagy, s ki vagyok?
Játsztam amennyit ember játszhatott.
Játsztam amennyit ember játszhatott.
Játszottam magamért,
játszottam másért,
de most ez új korban aggódhatok
az egész világért.
Komolyra fordult a játék.
