A Blahó János felhasználó összes verse >>>
A pénz varázsa
Egy politikusnak mily sötét a lelke,
pénz iránti vágya gyújt csak világot benne.
A tevékenységének annyi az álsága,
hogy a mi bőrünket viszi a vásárra.
Magának felépít egy álom világot,
s nekünk meghagyja az álomvilágot.
A kocsmárosnak is pénzből van a lelke.
Vagy azt hiszed talán, hogy megbízhatsz benne?
Keveset keresel, valamit alig kapsz?
Gondolod, hogy majd ingyen is ihatsz?
Dehogy, csak amíg zsebedből kilóg a lóvé.
Máskülönben csak az jut, ami lóg, a lóé.
Orvosok szívének is pénzre jár a zárja.
Szívedből beszél, lelkét is kitárja,
de ha egyszer majd nem tudsz fizetni,
meglátod, hogy lehet valakit megvetni.
Öreg, beteg ne légy! Ne kerülj kórházba,
mert ott is bizony hamar kilóg a ló lába:
ha pénz dagasztja bukszád, kedves vagy, drága,
de ha nem dugsz pénzt a zsebek nyílásába,
hidd el, nem sietnek, ha becsinálsz az ágyba.
Emlékszem még rá, hogy abban az átkosban,
a boltosoknak is a pénz volt a vánkosa.
Hiánycikk volt minden, mit szerettél volna,
a kerékpárküllő, s a vánkosoknak tolla.
Holtodig keresni járhattál a boltba,
ha egy kis borítékot nem csúsztattál oda.
Végül.
Minden embernek a pénz a barátja,
hiszen
örül, ha vele van, és fáj, hogyha nem látja.
Vele
van élelme, autója, kabátja.
Nélküle
az élet értelmét nem látja.
Nem is
fejtegetném úntig e lényeges tételt,
inkább,
zsebre tenném az érte járó bevételt
