A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Nőnapi főhajtás (2001)
A zord idők már megrágtak minden ünnepet,
csak ez az árva nap, nem maradt több neked
Nő, aki az életet adtad nekünk,
egy napot egyedül neked szentelünk.
Nő, ki mellettünk állsz, ha szenvedünk,
világra hozod, neveled gyermekünk.
Nő, ki asszony vagy, leány, anya nekünk,
kismama, majd nagymama, egész életünk.
A zord idők már megrágtak minden ünnepet,
kitépjük az időből e napot ünnepnek
a Nőnek, ki gyűlöl, szeret, vagy imád,
ki magában hord minden jót és hibát.
Tiétek legyen, mint egy virág,
mit köszönetképp e papíron nyújtok át.
