A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Szeptember (Petõfi Sándor után szabadon)
Már az őszi esőtől telnek az árkok,
én tűnődve állok az ablak előtt,
még érzem a tavaszi virágillatot.
Kinn ősz szele járja át a levegőt.
Még fiatal szivem ifjúi ereje
visszatartja könnyem és a zokogást,
de lassan fogy, egyre fogy lelkem türelme,
nem birom soká már a várakozást.
Szívemet mardossa folyton a kétkedés,
hogy tél után újra tavasz közeleg.
Szememre fátyolként ül a révedezés,
fénye halvány. Kérlek, gyere közelebb!
Hallgasd, hogy csobog a szerelem forrása,
gyermekien szívem érted hogy remeg !
Nézd, milyen szép két testvér találkozása,
ahogy találkozik két szívszeretet !
Bújj ide édes, nem bánt a tél hidege!
Te hozod magadban a tavaszt nekem.
Hajad sátorára, ha könnyem pereg le,
a fájdalmas percben vigaszt adsz nekem.
Ha majd barázdák hasitják homlokom,
pillantásodra ráncaim kisimulnak.
Kezed érintését örző pillanatok
gyorsan, gyorsan, egyre gyorsabban elmúlnak.
