A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Idegeneknek tilos a bemenet!
A szélben újra életre kelnek
a fakoronákban őrzött mozdulatok.
A törzsekbe vésett betűk
már elmosódtak,
beleivódtak a sürgető percek anyagtalanságába,
mint az elveszett gondolatok.
Aki véste az emléket
örök időkben bízva,
már nem sejti, hogy kérgének sebeit
kinőtte a fa.
Kinőttem én is,
amit belém firkáltak.
Most magam írom,
amit kimondok, mégis
korlátokba ütközöm,
görcsös sorompókat
csuknak le előttem.
Láthatatlan táblán
olvasom az intelmet:
Idegeneknek tilos a bemenet!
