A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Rezervált világ
A nagy rezervátum világát
lassan pusztítja a féreg.
Sorvad, bomlik rosszá, silánnyá,
tigris a tigrissel nem fér meg.
Légritka térben fulladoznak
a természet elítélt áldozatai.
Éles villanások rugaszkodnak
a fának, röppennek holt szilánkjai.
Mérgezett hullák tetemére borul
a tépett erdő avar-szemfödele.
Meddő anya utódokért koldul,
s eltapossa a vakok vad tömege.
Alattuk reccsen a korhadó deszkák
sora, nem terít védelmező palástot,
és nincs már, ami elválasztaná
a képzelettől a valóságot.
Megúnt barátok kitépett nyelvvel,
megroppant gerinccel fekszenek.
Arcnélküli nemtelen jellemmel
az ítélkezők dicsekszenek
tetteik bomlásszagú, fagyoszöld,
gennyes maradványai fölött.
Ha rád néznek, őket ne üdvözöld,
mert helyet kapsz elődeid között!
