A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Életté kovácsoltan
Szemek elfutó kékje
zord lámpafénybe rejtezik.
Reám nyíló pillantásukat
múlt időben keltezik.
Kardfogú estéim
homályló ablakából
kitekintő arcok
kontúrja világol.
Életté kovácsoltan,
ránduló izomhalmaz közt
cikázó lázas értelmem
robusztus alakot ölt.
Mint óriási hajók
közeledő kürtjele
zúgj erősödő hangon
kérdőszavak tengere!
Kérdőjellé nőtt hullámok
vájják a porló köveket
keserű-sós vízcseppeket
fröcscentve, mint könnyeket
a kiszikkadt parton
aszalódó fák gyökerére,
habok fehérjét zúdítva
a szemek elfutó kékjére.
