A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Üvöltő idő
Rémült bárányfelhők az égen
sikongva rebbentek szét.
Te is, én is, hallottuk mind
a kegyetlen idő recsegését,
hogy mint üvölti szerte
fennen hirdetve erejét.
Üvöltött, s a Föld nyögött,
ahogy rászakadt a végtelenség
s amint néztem az orditó eget,
reám zárta bilincsét a kéktelenség.
