A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Álomtól sajgó ébredés
Hörgő sóhajtással nyújtózott a táj.
Rémséges álmokat szórt reá az éj.
Bársony mezőit felforgatták
vasszagú, rozsdás, karmoló ekék.
Óriás acéltornyok fénylő karmai
felhasították folyója medrét.
Büszke csúcsait rútul letarolták,
kedves völgyeit is tönkre tették.
- S ahogy felébredt megnyugodott,
a Napnak kitárulkozott.
A szél felém fújta illat-lehelletét
és új reményt hintett szerteszét.
