A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Az atom halálesője alatt
Csorba sóhajok keserűsége
elkésett hajnalra borul.
Üres termek kongó fehérsége
ránk üvöltve távolba vonul.
Élő, viharzó tengereknek
mélyére hasít az atom.
Rádióaktív fellegeknek
halál-esője alatt lakom.
Gyűlöletes hatalom.
A haj kihullik, s a penész
elkorhadó fogakon
röhögve mindent felemészt.
