A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Megtiporva
Kiszakítva a mindenségből,
levetve mély szakadékba,
tört csontok, mint holt remények
között nyögök megtiporva.
Harctalanul vesztem el,
izmaimat kötél lefogta.
Mint ki nem nyílhatott virág
földre hanyatlok megtiporva.
Kocsonyássá bomlott testem
beivódik a homokba,
hol lelkem hangaszálai
hevernek megtiporva.
Féreglátta szellemek
között vagyok sírba dobva.
Ledöngölt földkupola alatt
kínlódok megtiporva.
