A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Ék-telen sorsok
Ék-telenül gubbasztó sorsok
a villámlókat csodálják.
Önmaguk által megkötözve
várnak, föléjük szövi hálóját
a tudatlanság szorgos pókja,
sűrű szövedékkel őket beborítja,
s nem szabadulhatnak soha
a bezárult körből. Hiába szólítja
a virradat a tudás fényébe
örökre megfakult szürkeségüket,
már nem hevíti dícséret tüze
elsorvasztott büszkeségüket.
