A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Mindig vártalak
El nem csókolt csókok
gondolnak vágyódva utánad.
Ki nem mondott bókok
keserítik feltépett számat.
Vihar idején érted recsegnek
megtépázott, ázott faágak,
s azt sikítják suhanó szelek
füledbe, hogy mindig vártalak.
