A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Kikönyökölve az idő ablakán
A perc születésétől évezredek haláláig
vonszolja testünket a könyörtelen élet,
visszapörgetve, régen milyen volt máig.
Nézem a múltat, s hogy azután mivé lett.
Azóta a pillanat óta, mely kilépett
a sorsnak köddé mállott küszöbén,
s a jelen lobogó tüzén múlttá égett,
mint ahogy már régóta égek én.
Vasfogát villantva felém hördült
a múlt, s holt szellemek asztalán
dörömbölt, azután tovább gördült.
Én néztem kikönyökölve az idő ablakán.
