A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Szétosztom magam köztetek
Viharverte fákon ringok,
szélsebzetten ébredek.
Holdas ágyon, csillagpárnán
végtelenbe révedek.
Köröttem tömött sorokban
elvonultok milliók.
Nap, ha cseppen, fénygyöngyével
hűlt szíveket izzítok.
Csonka madárszárnyam repít
az Univerzum távolán.
Szétosztom magam köztetek,
a fagyból jöttek táborán.
