A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Lehulltam sokszor
A felhők ég magasából lehullva
a földön bárányokká göndörödtek.
Életem megperzselt levelei
hűvös ősziségben összepöndörödtek.
Nedveim szívták nehézség tetvei,
korhadó ágaimra tél-holló ült.
Gyökerem időtálló ereje mégis
hó alatt szunnyadó magokat szült.
Lehulltam sokszor a nagy kékségből,
s fölemelkedve újra meg újra
magokat teremtem, nem félve kétségtől
biztosan léptem bizonytalan útra.
