A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Fehér alapra
Kardfogak recsegtetik az idegdúcokat,
tébolyult kezek tépik a húrokat
a költők sóhajból faragott lantján.
Végsőt hörög az idő a sírok hantján.
Sikoltásba mártott tollam kövér betűket
izzad fehér alapra. Kínálják keblüket
mézes szavak züllött örömlányai,
de hívatlanoknak nincs maradása itt.
Határozott betűk, kemény szavak kellenek,
hús-vérszaggató sorok, nem halott szellemek.
Szólni kell a jövő megedzett hangján.
Végsőt hörög az idő a sírok hantján.
