A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Ősök (1976)
Fagy kopog bezárt ablakon.
Gond barázdálja homlokom.
Kint óriás csontpillérek
feszítik fölénk a kék eget.
Ősök csontjait csörgeti a múlt,
húsuk elporladt, emlékük fakul,
pedig addig, míg éltek elvakult
szemmel feltámadást hittek makacsul.
Én most itt érzem kezeimben,
hogy rég elhalt szavuk vezérli tollam.
Üveges szemeik képzelt pillantása
álmokat űzve áthatol rajtam.
