A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Miniatűrök (1975. 09. 20.)
Csöndesen
Csöndesen jött a hajnali fény,
fölcsillantva álmos szememet.
Az ablakon túl sok falevél
a reggelt köszöntve integet.
Magam
Égő bőrömön korom az élet.
Viharzó szememben csillámló fények.
Bennem izzanak nyugtalan lángok,
és átölelik az anyátlan világot.
Légy jó
Kívánj jó éjszakát a távoli hegyeknek.
Zörgesd meg ablakát a fáradt embereknek.
Csókold a föld porát, ha ébrednek a kertek.
Öntsd tele poharát a hozzád kedveseknek!
Adtam
Nappalomat a fénynek adtam,
éjszakámat a csillagoknak.
Hajnalom már a végtelené.
Elszállt szavam az embereké.
Fénybogár
Harmatot szürcsölő fénybogár
szálldos a kertben egyedül.
Zöld tó vizében a fénysugár
álomba ringva elmerül.
Árnyék
Dombok közt fújtat a szél,
szunnyadó tájak fölött elsuhan.
Rőt falon vibrál egy árnyék,
majd a széllel együtt elrohan.
Neved
Nevedet rajzoltam a föld porába,
és mindig elsodorta a szél.
Betemette porral a barázdákat,
melyek mintha homlokomba vésődtek
volna, amikor tőlem elmentél.
Távolságok
Távolságok előttem lebegnek.
Falevelekben életre kelnek.
Millió tükörben kel fel a Nap.
mutatva azt, mi rég elmaradt.
