A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Amikor... (1975. 09.16.)
Amikor holdtölte volt, fekete égre
simult megriadt pillantásom,
s belém hatolt a Hold vigyorgó képe,
de nem tudtam még, hogy csak álom...
Amikor bogár voltam egy repedésben,
körülöttem rémítő volt a nagyvilág.
Félelem lakott üldözött testemben.
Bújtam mindig, ne érjen napvilág...
Amikor levél voltam roskadó ágon,
véremet szívták reám ülő tetvek.
Míg kapaszkodtam, hogy mindenki lásson,
ők lassan bár, de halottá tettek.....
Amikor mag voltam pár centi föld alatt,
kezdtem kibomlani a langy melegben,
vad tél terített fölém fehér takarót,
megfagyott alatta picinyke testem....
Amikor én voltam, magamra találtam
az álom legutolsó küszöbén állva.
Lassan felébredtem, hogy már vagyok....
S mégis másnak kéne lennem újra várva?
